Visszamennék a régmúlt őrült napjaba.
Gyerekként, fiatalon,
Tűnődtünk tökéletesnek látszó dolgokon.
Végtelennek tűnő napokban, mi, mint őrült fiatalok,
A jókedvnek éltünk, a nap örökké ragyogott.
Néha úgy tűnik késő- Most nem tudom, nem,
Akár egy előadás, olyan most az életem.
Azok voltak életünk napjai,
Rosszak nem igazán voltak,
Vége azoknak a napoknak,
De egy dolog igazi:
Amikor rádtalálva nézlek,
Még mindig szeretlek téged.
Nem forgathatjuk vissza az órát, az árral szembe nem fordulhatsz,
De ezzel nem szégyent mutatsz.
Szeretnék visszamenni az időben,
Hullmávasút jöhet útközben,
Csak játék volt életünk,
Nincs értelme tűnödni azon, hogy mit tettünk.
Amikor hátra dőlhetsz, elmerülve gyermekedben,
Néha úgy tűnik mint mostanában- Mégsem értem,
Jobb hátradőlni és nem úszni az árral szemben.
Eme napjai életünknek,
Idővel gyorsan elrepülnek.
Ezek a napok már mind elmúltak,
De vannak dolgok, amik megmaradtak,
Amikor nézek, nem látok változást..
Azok voltak életünk napjai,
Rosszak nem igazán voltak,
Vége azoknak a napoknak,
De egy dolog igazi:
Amikor rádtalálva nézlek,
Még mindig szeretlek téged.
Szöveg és fordítás: LiA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése