Mert amit előidéz a szerelem:
Megszólal a zene, megjelensz Te,
Tisztán látok a szivedbe.
Egy sör után, téged hallak,
Szelid hangod azt mondja: Hivlak.
És remélek. Szerelmed rabja talán nem leszek.
E zsúfolt szobában, mindenütt csak ember,
Bárcsak szolgálhatnék tenéked egy hellyel,
Amikor leülsz, egy öreg bohóc mellé,
Figyelmed mégis csak az övé.
Azt este, mielőtt a véget inti,
Arra gondolok, jó lenne megtenni.
És remélek. Szerelmed rabja talán nem leszek.
Nincsen vicces dolog, ma este ama férfibe,
Nem érthető neked az öreg kandúr érzése.
Megfordulok, visszanézek rád,
Te rágyújtassz,
Én értéktelen. Bárcsak lenne bátorság.
De mi soha nem találkoztunk, nem,
Szerelmed rabja nem leszek, remélem.
Látom, magány van benned, bennem is az él,
Késő, bár egy egész társulatot szeretnél.
Amikor visszanézek, nézlek,
Te is visszanézel,
Akivel vagy az meghasadt,
Melletted a széken, nem ül semmi alak.
És remélek. Szerelmed rabja talán nem leszek.
Elérkezett a zárás ideje, a zene csendet ölt,
Utolsó rendelés: kérek még egy sört.
Megfordulva, rádnézek,
De te sehol sem vagy jelen,
Keresem a helyet, ahol arcod meglelhetem.
Még egy kört kell rendelnem,
Azt hiszem, mégis elraboltad szivem.
Szöveg és fordítás: LiA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése