Adtam el ópiumot, tüzijátékot és ólmot,
Elmondom a bajaim idegeneknek,
Mikor jő az árnyék, én már halott leszek.
Egy vödör kátrányhoz hasonlitom a haját,
Bőre fehér, mint a tintahal csontja,
Elhagytam Texast, hogy kövessem Lucindát,
Eget vagy otthont többé nem látok soha.
Az esüst holdfényben kivántam valamit,
Egy ravasz vigyorgás és az edény csillagokkal teli,
A szentjánosbogarat elfogó gyermek, amint
A korsóban otthagyja meghalni.
Akasztásomon a felhőkig fogok rúgni,
És ahogy lengek majd a nagy tömeg fölött,
Minden arcban Lucindát fogom keresni,
Együtt állunk majd a pokol kapúja előtt.
Lucinda könnyelmű, azt hittem én szegény,
Az esővel együtt a szél is visszatért,
Istennek adom a lelkemnek nagy terhét,
Szabaddá válok, itt hagyom e régi búval telt világot.
Üres zsebű, táncoló ördög,
Ő soha nem akart pénzt vagy gyöngyöt,
Nem, ez nem volt elég Lucindának,
Nem tudom nevezni őt egy kedves lánynak.
Lucinda iránt érzett türelmem elveszett,
Aki azt gondolta: érezni a pokolban lévő hideget,
Jól láttam a tengerész régi konzervdobozát,
De ő akarta lelkemnek nagyon erős haragját.
Istennel beszélgettem a hegyen,
Úsztam én az Ir-tengeren,
Ittam a Gangeszből, tüzet is ettem,
Kérni fogom, hogy irgalmazz hát nekem.
Lucinda iránt érzett türelmem elveszett,
Az eső visszatért, magával hozván a szelet,
Whitehorse-on kivül is álltam,
De féltem átlépni határát bátran.
Valaki meghúzta a ravaszt, hallottam,
Keblei újra a holdfényben ragyogtak,
Aranyfolt volt az ablakban,
Bűnének ékszere én voltam.
Nekik csak William Pleaser vagyok,
Adtam el ópiumot, tüzijátékot és ólmot,
Elmondom a bajaim idegeneknek,
Mikor jő az árnyék, én már halott leszek.
Egy vödör kátrányhoz hasonlitom a haját,
Bőre fehér, mint a tintahal csontja,
Elhagytam Texast, hogy kövessem Lucindát,
Eget vagy otthont többé nem látok soha.
Szöveg és fordítás: LiA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése