Sűrű, apró szemű hó esett,
Eltemette a csillagfényes ködöt.
Te emlékeztél minderre…
Félálomban vezetek tovább.
Penész, fém, whisky és szegfűszeg,
Tükrök és füst, a tegnapi ruhák…
Félálomban vezetek tovább.
Szemek az ablakodon: kibámulok;
Egyszer, egy nap már túl öregek leszünk.
Fájdalmat okoz a hideg, amint beszédre késztet,
Csak annyira vagy idős, amennyinek minket mondasz.
Félálomban vezetek tovább…
A kocsi csomagtartója tömve mindennel, amink van,
Ez az öreg Pontiac úgy érezheti magát, mint egy tankhajó.
Félálomban vezetek tovább.
Szemek az ablakodon: kibámulok;
Egyszer, egy nap már túl idősek leszünk.
Mindjárt hajnalodik a motelszobádban,
Hogy elrejtsék a vihart, árnyak rajzolódtak.
Egy hang nélkül, a tévé világít,
A pokrócok szorosan a torkunk köré csavarodtak.
A fény fölöttünk csak kering körbe-körbe…
Kint fölébredtek a varjak,
Mindjárt hajnal…
A motelszobád majdnem kiadták,
Nem aludtál volna semmit.
Kint, azok a varjak,
A való életben, ó, nem…
Fagyos utak és fehérség,
Félálomban vezetek tovább.
Fordítás és szöveg: Bódi Zsófia
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése